“Ezt otthon, a konyhaasztal mellett nem tudjuk megbeszélni?”

Eljöhet az a pont egy párkapcsolat történetében, amikor már nem lehet otthon rendezni a problémákat.

Már nem tudnak segíteni a barátok, a család, ők nem objektív szemlélői a kapcsolatnak. Mindannyian ilyen, vagy olyan mértékben  benne vannak  a szituációban. Amikor megoldási lehetőségeket ajánlanak (a legnagyobb jóindulattal!), akaratlanul is beleszövik a saját tapasztalataikat, a saját elvárásaikat, a saját egyéniségüket…

Megoldás lehet egy külső, független személy bevonása. Miért?

Sokszor kiderül, hogy a társak a kapcsolat legelején sem tudták őszintén megosztani egymással a gondolataikat. Miért? Mert meg kell felelni az elvárásoknak, (egymásnak, a szülőknek, a párom szüleinek, a barátoknak stb.), mert nincs közös terv, csak úgy megtörténnek a dolgok. Vagy a tervek csak az egzisztenciális kérdésekre korlátozódnak.

Az első időszakban még viszonylag súrlódás mentesen telnek a hónapok, de folyamatosan változnak a párt körülvevő szituációk. (egy gyerek, több gyerek, meddőség, költözés, építkezés, betegség, idős szülők, munkahelyváltás, munkanélküliség stb) Egyre több olyan helyzet jön, amikor fokozott szükség lenne a folyamatos, egymást megértő, a saját igényeinket pontosan leíró kommunikációra.

Mi a “klasszikus történet”? Lehet, hogy elindulnak ezek a beszélgetések, de mindig egy bizonyos forgatókönyv szerint folynak le:

Az esetek többségében mindkét fél dédelget múltbéli sérelmeket.  Ezek, egy egyébként is feszült hangulatú vitában elemi erővel törnek utat maguknak. Ilyenkor az éppen hallgató fél sem képes az eredeti problémára koncentrálni, hanem a saját gondolatival, érzelmeivel van éppen elfoglalva. Így indul el az egymás mellett elbeszélés. Meghallgatja, de nem érti meg a másikat, vagy félreérti.

Ezek a szituációk gyakran érnek véget a társ minősítésével, vagy a távozással. Nagyon rossz megoldás, ha egy-egy ilyen beszélgetés után, egyik fél a másikat a hallgatással bünteti.  Sokan nem is tudják, hogy ilyenkor a verbális agresszió egyik formáját alkalmazzák. Nő a feszültség, és egyre gyakoribbá válnak a veszekedések. Egyre apróbb dolgok képesek vitákat generálni.

Hogyan segít egy mediátor? Mi történik egy ülésen?

A feladat ilyen esetben kettős: egyrészt tükröt kell tartani, hogy a pár tagjai meglássák benne a saját helyzetüket, másrészt lehetőséget kell biztosítani a nyílt kommunikációra.

Mindkét fél lehetőséget kap arra, hogy elmondja a gondolatait, érzéseit, kéréseit a párjának. Amíg az egyik fél beszél, addig a másiknak végig kell őt hallgatnia. Nem csak csöndben kell ülnie, ha a társa befejezte mondandóját, akkor  össze is kell foglalnia a hallottakat. Így könnyen kiderülhet, hogy számára bizonyos dolgok egészen mást jelentenek. Először tisztázni kell ezeket a félreértéseket.

A beszélgetés ilyenkor strukturált, nem fajul parttalan vitába, személyeskedésbe.

Ha egy pár felismeri, hogy a helyzet, amibe kerültek egyikőjüknek sem jó, és eldöntötték, hogy változtatni szeretnének, már megtették az első lépést a megoldás felé.

Van megoldás!