Az Érzelmekre fókuszáló párterápia (ÉFT) módszerének kidolgozása Susan Johnson kanadai pszichológus nevéhez köthető. Az Ottawai Egyetemen munkatársaival hosszú éveken keresztül figyelt meg párterápiás folyamatokat.
Véleménye szerint a 21. században a párterápia területén forradalom zajlik. Ennek oka, hogy sok-sok tudományos kutatási eredmény és különböző felismerés egy irányba mutat.
Az érzelmeknek meghatározó szerepük van az emberi kapcsolatok alakulásában, többek között a párkapcsolatok alakulásában is. Megfigyelték, hogy amikor egy pár valamelyik tagja, vagy akár mindketten egy érzelmileg elárasztott állapotba kerülnek akkor nagyon nehéz kommunikálniuk egymással vagy döntéseket hozniuk. A megértéshez szükséges feltárni a mélyben rejtőző elsődleges érzelmeket. Ez sokszor hosszadalmas folyamat, mert a felszínen látszó másodlagos érzelmek egyszerűen elfedik őket. Nehéz ezeket az elsődleges érzelmeket saját magunkon is felismerni, és elfogadni, hogy valójában ezek mozgatnak.
Ilyen elsődleges érzelem az öröm, a meglepődés, a düh, a félelem, a szégyen, a szomorúság vagy elkeseredettség.
Az Érzelmekre fókuszáló párterápia másik fontos felismerése, hogy a párkapcsolatok alakulását mennyire meghatározzák az ún. felnőttkori kötődési stílusok.
A kötődési stílusok felismerése és leírása már korábban az 1970-es években megtörtént, azonban a párkapcsolatokkal csak az 1980-as években kapcsolták össze.
Az elmélet szerint biztonságosan és bizonytalanul kötődhetünk. A bizonytalan kötődésen belül a szakemberek megkülönböztetnek szorongó-aggodalmaskodó, elutasító-elkerülő és bizalmatlan-elkerülő típusokat. Egy párkapcsolat történetére és minőségére jelentős befolyással bír, hogy a pár tagjai milyen kötődési stílusúak.
Az Érzelmekre fókuszáló párterápián nagyon türelmesen és empatikusan segítenek a pár tagjainak, hogy felismerve és elfogadva saját és egymás érzelmeit tovább tudjanak haladni a megoldás felé.