Még egészen kicsi voltam, amikor kiderült, hogy én segítő típusú ember vagyok, aki ezen a területen fogja megtalálni a helyét a világban.
Későn érő típus voltam, és szerettem tervezni. Persze azt, hogy a gyereklányból nővé válás útja egészen másképp alakul, mint ahogyan azt megálmodtam, akkor még nem sejtettem. Át kellett élnem azokat a szituációkat, amelyeket sok-sok nő megtapasztal a világon. A barátok megismerését, a viszonzott és a viszonzatlan szerelmet, a párkeresést és a pártalálást, a költözéseket, munkahely váltását, a babavárást, a szülést, a kisgyermekekkel otthon töltött éveket, önmagam elvesztését és megtalálását, régi barátok elengedését, szülő, és társ eltemetését, és még sorolhatnám…
Mire megszülettek a gyerekeim, már sok tapasztalatot szereztem, és több újrakezdésen voltam túl. Ennek ellenére szembe találtam magam egy sor olyan kérdéssel, amivel a sokan találkoznak: az önértékelésem, a szerepeim összeegyeztetése, az időgazdálkodás, a párkapcsolatom ápolása, a feltöltődés lehetőségei stb. Tudtam, hogy itt én vagyok a kulcs a megoldáshoz. Akkor tudok ezekben a kérdésekben magabiztosan döntést hozni, és aztán ezeket megvalósítani, ha én rendben vagyok lelkileg, szellemileg, testileg.