Sok kisgyermekes anyukával beszélgetek, és egy különös dolgot fedeztem fel. Kevesen maradnak középen, ugyanis nagyon nehéz ott maradni.
Erős a környezet ereje. A családtagok, de még inkább az anyatársak hozzáállása nagyon meghatározó.
A két szélsőség a gyakoribb. Arra a kérdésre, hogy ki hogyan érzi magát, hogyan éli meg az anyaságot, a saját testének változásait, vagy milyenek a hétköznapok, általában kétféle választ kapok. Ezek alapján beszélgetőtársaim jelentős része két kategóriába sorolható:
“A vég nélküli panaszkodó”
Gyerekre, férjre, lakásra, családtagokra, többi emberre, politikára, vagy akár az időjárásra. Magukat áldozatnak tekintik, a körülményeiket szerencsétlennek. Arra a kérdésre, hogy mit tettek azért, hogy bármi változzon, arra az esetek 90%-ában az a válasz, hogy semmit, mert ezen úgy sem lehet változtatni. Hozzáteszem, az igazán nehéz helyzetben lévő anyák (válságos kapcsolatok, beteg gyermek, extra nehéz körülmények) nem ebbe a csoportba tartoznak.
“Nálunk minden szuper!”
Nincs gond, minden tökéletes: a párkapcsolat, az életkörülmények, a gyerekek nevelése, az anyaság megélése, a hétköznapok.
Úgy gondolom, senki sem lesz attól kevésbé szerethető anyuka, ha bevallja a nehézségeket, ha kell megoldást keres, segítséget kér. Képes magát néha egy marslakó szemével nézni, jót nevetni a szituációkon, és saját magán. Számomra, amikor kicsik voltak a gyerekek, ebben a kérdésben Lustanyu humora példaértékű volt. 🙂
És senki sem fogja kevésbé becsülni azt a nőt, aki a nehézségek között is helytáll, ha kevesebbet teszi ezt szóvá.
Végül a legfontosabb! A velünk élő gyerekek folyamatosan látják, hallják ezeket a megnyilvánulásokat. Még akkor is, ha úgy gondoljuk túl kicsik.
Mit tanulhatnak?
- Minél többet panaszkodunk, annál több ember fogja látni, hallani, hogy mennyire nehéz helyzetben vagyunk, hogy mennyi mindent vállalunk a családért. Akkor leszünk jó házastársak, jó szülők, jó gyerekek.
- A gondokról, nehézségekről nem beszélünk, segítséget nem kérünk, kifelé mindennek tökéletesnek kell látszódnia. Akkor leszünk jó házastársak, jó szülők, jó gyerekek.