Tegnap rápillantottam egy karácsonyi készülődős listára, és kiderült, hogy már most (október végén) kemény lemaradásom van. 🙂
Tudom, tudom, még nagyon messze van, de eszembe jutott ennek kapcsán, hogy milyen “karácsonyi banánhéjak” vannak. És, hogy a rajtuk csúszkálás hová vezethet egy-egy családban…
A sorozatot kezdjük egy nagy klasszikussal: Milyen a szép karácsonyfa?
Nyilván mindenkinek más tetszik, és ez természetes.
Minden családban vannak hagyományok ezzel kapcsolatban. Ezek a hagyományok és elképzelések sokszor nagyon különböznek egymástól. Különösen érdekes az a szituáció, amikor két ember összeköltözik és immár közösen állítanak karácsonyfát.
Úgy nőttem fel, hogy a karácsonyfára legnagyobb jóindulattal is a csillogó, ámde rendkívül eklektikus jelzőt lehetett használni. Miért? A Jézuska minden olyan díszt feltett rá évről évre, ami a családtagok számára egy kicsit is kedves volt valamiért. 🙂
A teljesség igénye nélkül: Nagyszüleim kartonpapír díszei a háború éveiből, amikor még fiatal házasok voltak. A szüleim által vásárolt díszek, a 70-es, 80-as évek stílusában. Akkoriban nem volt túl nagy választék az üzletekben, és amikor téli szünetben a barátnőimhez mentem látogatóba, meglepődve láttam, hogy mindenütt nagyjából ugyanolyanok a karácsonyfák. Az általam 6 évesen, fényes papírból ragasztott harangok, amelyeken verébfejű betűkkel virított, hogy 1.A. És az igazán nagy kedvenceink a húgommal: a figurás díszek. A télapó, a hóember és a plüssből készült cicák, és kéményseprők.
Jó pár éve a boltokban elképesztően megnőtt a dekorációk kínálata, és a vásárlásra is majdnem két hónap áll rendelkezésre. Már november elején elindul a nagy karácsonyi őrület.
Néhány éve mi is újítottunk. Megállapodtunk, hogy a régi, szakadt, megrepedt díszeket átsimogatjuk, de már nem kerülnek a fára. És mégis, hiába volt az új karácsonyfa egységes, ízléses díszbe öltöztetve, valahogy mégsem volt az igazi. Hiányoztak a fekete plüssmacskák. Igaz, hogy már kancsalítanak, de valahogy mégis hozzátartoznak az ünnephez.
Nagyon tetszettek az új díszek is, így az összképet nem rombolva, a macskák most a fa hátsó ágain bujkálnak. (Szerencsére feketék!) A gyerekeim nagy-nagy örömére, hiszen így keresgetni lehet őket évről-évre. 🙂
Minden családban vannak “kancsal plüssmacskák”, amik nagyon fontosak valakinek.
Ezért a Milyen legyen a karácsonyfa? banánhéj esetében is érdemes sokat beszélgetni arról, hogy kinek, mi tetszik, és mihez fűződik valamilyen emléke. Érdemes végig gondolni, hogy a külsőségek oltárán ne áldozzuk fel a családtagjaink emlékeit. Hiszen az a cél, hogy amikor rápillant bármelyik családtag a fára, mindenki találjon valamit, ami megmelengeti a szívét.