Ismerős?

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy megfelelő kommunikációval a legtöbb konfliktus megoldható lenne.

Az egyik tökéletes példa, ha a nagycsalád (3 generáció) úgy döntött, elutazik  egy 2 éjszakás hétvégére. Ebben a történetben a résztvevők kedvelték egymást, tehát nem voltak mélyben meghúzódó konfliktusok vagy régóta dédelgetett sérelmek. Mindenki nagyon készült a rég várt alkalomra. Természetesen mindenkinek egészen határozott elképzelése volt arról, hogy  milyen lesz a hétvége…

A gyerekek úgy gondolták, végre együtt a család, tehát garantált az egész napos játék, a nagyszülőkkel alvás, reggeli szaladgálás a szobák között, fogócskázás a medencékben.

A szülők szintén várták a hétvégét, mert végre egy kis időt kettesben tölthetnek majd, nem kell hajnalban arra ébredni, hogy “Megjöttem!” felkiáltással valamelyik gyerek becsapódik közéjük az ágyba. A szülők úgy gondolták, lesz lehetőség kényelmesen elfogyasztani egy ebédet az étteremben, és vágytak a nagyszülőkkel folytatott beszélgetésekre is, plusz egy kis wellnessre.

A nagyszülők is nagyon készültek, hiszen még  nem voltak nyugdíjasok és így az unokákkal töltött idő elég szűkre szabott volt az év nagy részében. De majd most! Lesz idő unokázni, kényelmesen gyógyfürdőzni, nagyokat aludni, együtt reggelizni, végre nyugodtan elbeszélgetni egy finom ebéd mellett.

A felkészülés tökéletes volt, semmi nem maradt otthon. Vasárnap este mégis mindenki csalódottan érkezett haza.

Mindenki várt valamit, ami egyszerre nem teljesülhetett.

Mi volt ebben a történetben a hiányzó láncszem?  Az, hogy a “jó lesz a szállás”, “kell  a meleg kabát” típusú kérdések mellett senki sem beszélt arról, hogy mit szeretne, hogyan szeretné eltölteni a két napot. A hab a tortán, hogy senkit sem vádolhatunk azzal, hogy csak magára gondolt. Hiszen mindannyian vágytak egymás társaságára, csak nem úgy és akkor, ahogyan a többiek szerették volna.

Néhány héttel később egy családi ebéd alkalmával szóba került az eset. A leggyakrabban elhangzó mondat így kezdődött:

“Gondolhattátok volna, hogy ….”

A tanulság számomra, hogy lehetőleg mindig mondjam ki, mi az, amit szeretnék, mert korántsem biztos, hogy csak mentalisták élnek körülöttem.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük