“De ezekről miért nem beszélt soha, senki az iskolában?”

Valahogy úgy hozta a véletlen, hogy az utóbbi időben több házaspár keresett meg. Mindannyian eljutottak egy olyan pontra, ahonnan már nem lehet csak olyan egyszerűen visszafordulni.  Muszáj mindent kitenni az asztalra… Ezt nem lehet megúszni. Illetve lehet, csak akkor senki ne számítson semmi változásra, sőt!

A “majd holnaptól minden más lesz” típusú elhatározások rendre kudarcot vallanak.

Ilyenkor már valami más kell. Az esetek túlnyomó többségében a nem megfelelő kommunikáció áll a háttérben:  félreértés, feltételezés, hazugság, elhallgatás, kioktatás, duzzogás, a figyelem megvonása…

Nagyon nehéz egy kapcsolatról, legyen az szülői, testvéri, vagy szerelmi, kimondani, hogy nem jól működik. Hogy a benne élő szereplők nem érzik jól magukat. Sokan elszeretnék kerülni ezt a kudarcot, és mantraszerűen győzködik magukat:

  • “Mi nem teregetjük ki a családi szennyest!”
  • “Majd csak lesz valahogy…”
  • “Mindenütt vannak problémák…”

Eszembe jutott egy kedves tanítványom, aki azóta már 3 gyermekes anyuka.  Úgy hozta a sors, hogy érettségi után is tartottuk a kapcsolatot, és ma már nem a középkorról és a kontinensvándorlásról beszélgetünk. 🙂

Ő kérdezte: De ezekről miért nem beszélt soha, senki az iskolában?

Igazat kell adnom neki. Senki nem beszélt a kapcsolatokon belüli kommunikáció fontosságáról. (Kivéve azokban a családokban, ahol a szülők tisztában vannak ennek a jelentőségével, esetleg maguk is szakemberek.)

Arról, hogy szinte minden ezen múlik.

Útmutatást kapnak a diákok a mindennapi élethez:

Hogyan oszd be a pénzed, hogyan olvass hivatalos leveleket, iratokat (úgy hogy megértsd!), hogyan menj állásinterjúra, hogyan készülj a vizsgákra, hogyan öltözz, táplálkozz stb. Fontos, hogy járj szűrővizsgálatokra! Fogászat, bőrgyógyászat, rákszűrés stb. Ha valamilyen gondod van, fordulj szakemberhez! Minél hamarabb veszik észre, hogy valami nem stimmel, annál nagyobb esély van a gyógyulásra…

 De, ha a kapcsolataid válságba kerülnek, akkor mindez nem nyilvánvaló.
Vajon miért?

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük