Vajon, miért olyan nehéz kimondani ezt a mondatot?
Talán az egyik oka az, az ősi leánynevelő tanács, hogy legyél kedves, és ne követelőzz. (Most nem elemezzük, szerencsés útravaló ez, vagy sem…) A másik, hogy sokszor magunk sem érezzük pontosan, mire lenne szükségünk.
Pedig szó sincs követelőzésről ebben az esetben. Egyre több olyan ügyfelem van, akik a gyermekekkel otthon töltött idő után fogalmazzák meg, hogy mi hiányzik nekik a legjobban. (Érdekes, hogy az érzés kialakulása nincs összefüggésbe az otthon töltött idő hosszúságával.) Mindenkinek máshol van a küszöb. Ki hamarabb, ki később jut el erre a bizonyos pontra.
Mindannyian maximálisan jó feleségek, jó háziasszonyok, jó anyák, jó leányok, jó munkatársak stb. szeretnének lenni. Valójában mindannyian tudják, hiszen oly sokan elmondták, leírták, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen. De a nők egy részében él a vágy, hogy bebizonyítsák, ez nem így van. Hiszik, hogy majd ők. Majd ők bebizonyítják, hogy igenis lehetséges. Én ezt egy kicsit hasonló vállalkozásnak érzem, mint amikor valaki a felnőtt társával kapcsolatban hiszi azt, hogy majd ő megváltoztatja az illető személyiségét…
Mindenkit, és mindent maguk elé sorolnak. Segítséget nem kérnek, egyedül küzdenek. Ennek a belső küzdelemnek sokszor nincs látható jele, mert a külsejük ápolt, ruháik csinosak stb. De belül egy idő után, komoly viharok tombolhatnak.
Akár hosszú évek is eltelhetnek ebben az állapotban, amikor mindig van valami fontosabb, mint ők. A gyerekek, a társ, a szülők, a munka, a háztartás stb. Igen, mindig van mit csinálni, és mindig vannak megoldandó feladatok. De ha, akik csinálnak, akik megoldanak egyre rosszabbul érzik magukat, bezárva ebbe a helyzetbe, akkor azt a környezetükben élők is megérzik. Azok, akiknek a leginkább meg szeretnének felelni.
Muszáj kimondani. Szükségem van időre, segítségre, beszélgetésre, türelemre, biztatásra…
Ettől nem lesz senki sem rosszabb anya, társ, vagy gyermek.
A körülöttünk élők nem gondolatolvasók, azt hihetik, ha valaki nem kér segítséget, akkor minden OK. Jól érzi magát.
Ez érvényes mindenkire, nemtől, életkortól, élethelyzettől függetlenül.