A babakocsi metamorfózisa, avagy hogyan lett a nagyra nőtt testékszerből mozgó erőd

babakocsi

Amikor várandós lettem a kislányommal nagy izgalommal választottam ki számára a babakocsit.

Ezt a csodálatos eszközt, amit korábban csak távolról csodáltam az utcán, vagy a barátnőim kezében. Talán az is fokozta a különlegességét, hogy tudtam ez nem az a tárgy, amit bármikor megszerezhetek magamnak. Ezt csak egy bizonyos életkorban, és élethelyzetben birtokolhatom. Persze nyilván járhatnék vele most is, de egyenlőre társadalmilag  kevésbé elfogadott a baba nélküli babakocsi kényelmi célú használata. 🙂

Láttam magamat a téli napsütésben sétálni a mátyásföldi utcákon a platán sorok között…

A döntés nehéz volt. Óriási a választék, rengeteg a funkció (kezdetben nem is tudtam pontosan, melyik mire lesz jó a hétköznapokban), töménytelen tanács kérve, vagy kéretlenül a vásárlás mellé. De végül megszületett a döntés!

Amikor hazavittük napokig nézegettem, és amikor először léptem vele az utcára diadalittasan, úgy éreztem a föld felett járok, és ez a nagyra nőtt ékszer szebbé tesz engem. (Az igazi kincs természetesen a baba volt, de ez a történet  a babakocsi metamorfózisáról szól.)

Azután teltek a hónapok, és az évek, és a babakocsi lassan hozzám nőtt… Miután a gyerekek viszonylag kis korkülönbséggel születtek már nem, vagy csak ritkán mozdultam nélküle. Az utcán sétálva valahogy úgy éreztem, láthatatlanná váltam mögötte. Toltam, mint valami mozgó erődöt magam előtt. Benne ült a kicsi, a testvérfellépőn állt a nagy, a csomagtartó részen a fél piac, kormányon kismotor. Valószínűleg mindenkinek ismerős a látvány…

Mi történt?

A babakocsi még mindig jó állapotban volt, a külsőm sem változott meg jelentősen. Külső szemlélő számára láthatatlan volt az átalakulás.

Az változott meg, ahogyan magamról gondolkodtam.

Sokáig ragadtam benne egy szituációban, vagyis évekig voltam otthon a gyerekekkel. Egy idő után már nem kötötte le minden kapacitásomat a gyerekekkel való foglalkozás.

Éreztem, hogy a saját, és a családom érdekében változtatnom kell. Tudom, hogy sokan nem érezték soha ezt az érzést, de azt is tudom, sokan pontosan értik mire gondolok. Közülük jó néhányan még maguknak sem vallják be ezeket a gondolatokat. Beszélni erről még kevesebben mernek. Sok tényezőtől függ, hogy valakinél kialakul ez a szituáció, többek között a személyiségtől, a mintáktól, az elvárásoktól.

Fontos, hogy felismerd, ha ebben a helyzetben vagy, változtass rajta, és ha nem megy egyedül, kérj segítséget! Nemcsak a saját, de a családod érdekében is!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük